1998 sem indult izgalom nélkül. A hajdanvolt sikerfilm címe - "Ha kedd van, akkor ez Belgium" - után szabadon, ha január, akkor tagcsere. Az új év első napjaiban Herboly Laci felhagyott a klezmer élettel. Egy ragyogó külföldi ösztöndíjat kapott - nem fogják elhinni - Hollandiába. Később találkoztunk is vele Hágában. Ez a téli uborkaszezon nagyon alkalmas az új erőgyűjtésre, feltéve, hogy nem óriásműlesikló-világbajnok az ember. Fegya szorgalmasan kutakodott a szakmában, mígnem rátalált a fiatal, tehetséges Végh Balázsra. Hurrá! Megint annyian vagyunk, mint a gonoszok. Irány a FÉSZEK Klub. Másfél hónapig egyetlen koncerten sem játszottunk. Próbáltunk, sietve. Nem volt túl sok idő. Február 24-én Balázs is túljutott első Hegedűs előadásán. Majd március 1-2-3-4-én és 5-én reggel elutaztunk a régóta beígért izraeli turnéra. Erre elkísért minket a nagyon profi Duna Művészegyüttes tánckara, és igaz jó barátunkká lett kedves Tevjénk: Dunai Tamás. Sütött a program, mint a Nap. Néha el sem tudtuk dönteni, hogy nyaralunk, vagy dolgozunk. És így nézett ki egy napunk: tengerparti szálloda, reggeli (későn), ejtőzés a fövenyes parton, napozás, úszás, móka, kacagás, majd 5 óra tájban jött értünk egy nagy busz, ami elvitt a fellépés helyszínére. Koncert után vacsora, majd a szállóban sörözés, móka, kacagás, aztán szundi és a reggelivel az egész kezdődött elölről. Ez az idill kb.63 órán át tartott, történt ugyanis, hogy a harmadik nap délutánján - olyan parti pötyi-tenisz alkalmával - Tamás Gabi jobb Achilles-ina felmondta a szolgálatot és elszakadt. Kb annyi telefon volt a környéken, mint konnektor a párizsi Luxemburg parkban. De végül jött a mentő, elvitték, és még az éjszakai géppel hazavitték Budapestre. Így megint hatan maradtunk, mint január elején, csak más felállásban. Aznap Jeruzsálemben egy kétezres színház várt ránk. El nem maradhatott, de mit fogunk játszani? Az egész műsort át kellett szabni, hangszerelni. Ez ment buszban, büfében, öltözőben, mindenhol. Csak éjjel 11-kor sóhajtottunk fel, mikor a kétezer néző kitapsolva magát elégedetten távozott. Ezt még kilencszer elővezettük, de Gabi nagyon hiányzott. Akkor éreztük, hogy végül happy end lett, amikor a következő turné aláírt szerződésével felültünk a repülőre, hogy hazautazzunk. Csokibarnán! Másfél hét múlva kiderült, hogy mi köze van Achillesnek a Budapesti Kongresszusi Központhoz. Csak annyi, hogy akkor és ott volt egy nagy - már meghirdetett - koncertünk. Gabi lábán még ott éktelenkedett a totyogó-gipsz, de mivel az nem lógott a szájába, fújni tudott, nehéz mozgása pedig nem volt jegyárban. Megágyaztunk neki a színpad jobb szélén. A hangszernek és a relikviáknak egy kerek kis presszóasztal szolgált, lábfelpocolásra egy párnás, míg ülésre egy tonet szék. A hátsó sorból úgy nézett ki, mint Karinthy Frigyes a New York Kávéházban, amint a legújabb - "Utazás a bokám körül" című - regényét írja és közben felpolcolt lábbal pozánozik. A kávéja még késik. Nagyon jó buli volt.