1996 első hónapjai még nem is sejttették, hogy milyen mozgalmas lesz az év. Áprilisban elutaztunk Olaszországba, hogy eleget tegyünk a veronai MusicAsfera '96 fesztivál meghívásának. Csodálatos környezet, ragyogó hangulat.
Postafordultával tovább mentünk Lengyelországba, szintén fesztiválra, a kimondhatatlan nevű Pzremisl történelmi városkába. Azért ott is történt egy s más. Kifelé menet a szlovák-lengyel határon fennakadtunk. Illetve a határőrök akadtak fenn, hogy a busz tele van hangszereknek látszó tárgyakkal, tehát egyértelműen hangszercsempészek vagyunk. Amúgy közünk sincs a műszerekhez. Hiába lobogtattuk CD-inket fényképekkel, az aláírt szerződésünket, nem használt. Először csak a kézi hangszereket kellett megszólaltatni, majd előkerült pozan, dob, bőgő is. Azon kaptuk magunkat, hogy szabályosan játszunk. Unplugged zoll koncert. A szomszéd sávban álló buszokból csápoltak, vagy leszálltak táncolni a turisták. A finánc veregette a társa vállát, hogy "Jacek, jó balhé, mi?" Szóval jó volt a hangulat. Ezek után persze mindent rendben találtak, így elmehettünk. Az esti koncert már lefutott meccs volt. Jól is sikerült.
Nyár elején belecsöppentünk egy üzleti-kulturális vállalkozásba. Egy több órás turista kultúrprogram záróakkordjaként egyórás koncert volt a Wesselényi utcai Goldmark teremben. Heti 2-3 napon, délután. Elvállaltuk. Jó volt. Fix időpontok, fix gázsi, könnyen egyeztethető. És mindjárt kiderül, miért volt még jó.
Szintén kora nyáron adtunk egy koncertet a Benczúr Kertben. Egy-két megelőző alkalomhoz hasonlóan az utolsó sor mögött egy férfi sétált izgatottan, az egész második rész alatt. Ezúttal a koncert végén bejött az öltözőbe.
Kerényi Imre volt. Már lenyugodva mesélte, hogy őszre megrendezni készül a Madách Színházban a Hegedűs a háztetőn (Fiddler on the roof) című örökzöld musicalt. És egyszerűen beleálmodta a BKB-t. Nem a zenekari árokba, hanem a színpadra, új hangszereléssel, díszletek közé, jelmezben, mozgásban. Ha nem vállalnánk, tán még a darabról is lemondana. Ember nincs, aki erre nemet mond. Megnyugtatásképpen 2003. január 16-án lejátszottuk a 180. előadást.
Szóval telt a nyár, megpróbáltunk nagyon gyorsan nyaralni. Itt jöttek be a képbe a kis Goldmark koncertek. Ha már úgyis ott vagyunk talpig hangszerben, egy órát ráhúzhatunk, hogy Fegya új hangszereléseit magunkévá tegyük.
Szeptember első napjaiban az egész társulat előtt a színpadon elővezettük a tisztán másfél órányi zenét, kotta nélkül! Ezt követte még három hét kemény színpadi próbaidőszak, de végül szeptember 28-án bemutatásra került a "Hegedűs".
A darab sikerén felül észrevehetően bearathatta a saját sikerét a zenekar. Ez a későbbiekben az általunk ismert - nagy számú - kritikákból is kiolvasható volt. Egyszóval ragyogó sajtónk volt. TV, rádió, újságok egyaránt. Eufórikus napok voltak.A premiert még követte egy-két előadás, így magunkhoz sem tértünk, mikor október 1-én egy észak-holland tó partján állva, délután egymást faggattuk, hogy hol és mit fogunk reggelizni ebédre. Fáradtság ide, éhség oda, nagyon vártuk a kábult percet. Útnak indult az első komoly, hosszú turné. 36 koncert zsinórban. A fogadtatás leírhatatlan. Az itt élők hihetelen módon ráéreztek a zenénkre. Minden áldott este standing ovation volt a jutalmunk. Azaz több száz komoly ember kisgyermekként tombolt, táncolt, sokszor a saját ülésén. Ez többheti tömény boldogság.
Mindezek után itthon, decemberben egy-két koncerttel és jó pár Hegedűssel búcsúztattuk az óévet. Nagyon elégedetten. undefined undefined undefined undefined