1993 elején egy hófúvás elől menekülve értünk Zürichbe egy nagy összművészeti fesztiválra. Ezután ismét német földön folytattuk, ezúttal Kassel és vidéke volt hangos tőlünk.
Ezen a nyáron léptünk először holland földre - ugyan még csak egy vlissingeni street-fesztivál erejéig -, akkor még nem tudtuk, micsoda fantasztikus folytatása lesz ennek. Az ottani folk-jazz fesztivál Európa egyik legrangosabbja. És Brian Adams hang- és fénytechnikájával játszani minden muzsikus álma. A miénk is.
Hasonlóan felemelő volt a franciaországi kezdésünk. Az Orient Express Fesztivál (a legendás vasútvonal mentén fekvő országok kultúrájából csemegéznek) keretében egész estés koncertet adtunk a lille-i operaházban. "A csilláron is lógtak" műfajon belül "a szem és láb nem maradt szárazon" is igaznak bizonyult. Ennek még lesz jelentősége, kicsit később.
Még ez év őszén szerepeltünk - szintén egy nemzetközi klezmer fesztiválon - Berlinben. A dolog érdekessége, hogy a néhai Faltól egy-kétszáz méterre lévő hangversenyteremben.