….harmonika. Így egyszerűen. Semmiképpen nem tangóharmonika. Olyan ugyanis nincs. Ezt első tanáromtól, Katrycz Richárdtól tudom, aki –bár neve apai ágon spanyol felmenőkre utal - tudomásom szerint máig az egyetlen magyar harmonikás, aki harmonika világversenyt nyert. Ricsi bácsi nagyszerű muzsikus, igazi érzékeny művész, ha elkezdett játszani, nem lehetett nem odafigyelni rá. Isten éltesse még nagyon sokáig!
…..harmonika. Teljesen véletlenül volt otthon egy. Kicsi, tanulóhangszer. Kézenfekvő volt, hogy ezen kezdjem hangszeres tanulmányaimat. A szolfézs tanárom hegedűt ajánlott, de hegedűre nem volt pénze a szüleimnek. Persze aztán mégis zsebbe kellett nyúlni, és venni egy harmonikát (OTP részletre), mert hamar kinőttem azt az elsőt. Sokat küszködtem a gyakorlással az első időben, de nem mertem abbahagyni.” Ketyegtek” az OTP részletek, hogy nézett volna ki, hogy abbahagyom…
….harmonika. Sokan akartak eltéríteni ettől a hangszertől. Nem nőknek való – mondták. Mások szerint nem is hangszer. Ellenálltam. Meg akartam mutatni, hogy igenis hangszer. Méghozzá gyönyörű, és nőknek is való.
…harmonika. Minden élethelyzetben kisegített, sosem hagyott cserben. A Bartók konzi elvégzése után, a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki karának hallgatója lettem. Nem volt ugyanis –akkor még- harmonika szak a Zeneművészeti Főiskolán. Egyetemre akartam menni. Műszakira. Mert a matek mindig vonzott. Pl a matek ” házit” képes voltam azonnal megírni, amint hazaértem a suliból. Olyan is volt, hogy a leckeíráshoz a kabátomat sem vettem le, annyira izgatott a megoldás… De az egyetemi évek alatt sem hagytam abba a harmonikázást. Remek ösztöndíj kiegészítés volt színházi zenekarokban közreműködni. A vegyészmérnökségből mára csak annyi maradt, hogy „bűzös bázis a piridin”, de a harmonika még most is a legjobb barát…
…harmonika. Az első profi harmonikámat a müncheni Marienplatzon „utcazenéltem” össze, még a legendás szocialista időkben, 22 évesen. Jól jött a pénz a „hivatalos” 100 márka mellé.
….harmonika. Tanulni és tanítani ezt a hangszert, egyaránt nehéz. Próbálkozom a tanítással több, mint tíz éve. Szerencsém van. Remek növendékeket kaptam a sorstól. Minden percét élvezem a tanításnak.
A klezmer pedig hab a tortán. Színes, mint a szivárvány az égen. Vidám és fájdalmas egyszerre. Bármely műfajba belesimul. Nem utolsó sorban igaz társak barátságát is jelenti számomra.
Diákjaim, a Z’mirim Diák Klezmer zenekar, lelkes trónkövetelői a klezmer műfajának.
