1963. szeptember 21-én születtem Budapesten. Zenei általános iskolába jártam, ahol minden diáknak kötelező volt valamilyen hangszert tanulni. Már 10 éves koromban sem voltam egyszálbélű legény, úgyhogy nekem a fúvós hangszerek közül kellett választanom, és ez szerencsére a klarinét lett. A szokásos iskolákat végigjárva (zeneiskola, konzervatórium, főiskola) 1985-ben diplomáztam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetében.
1978-tól 1981-ig a Szent István Gimnázium Szimfonikus Zenekarának tagja voltam.
1981-től 1986-ig a Kopjafa együttesben játszottam magyar népzenét.
A zenélés mellett a pedagógia és a hangszeres oktatás mindig is érdekelt.
1982-től próbálom okítani a nebulókat. Nagyon sok tehetséges gyereket „neveltem fel” és szerettettem meg velük a zenét. Országos versenyeken számos tanítványom ért el kiemelkedő eredményt, öt alkalommal az én buksimat is megsimogatták a „Kiváló felkészítő-tanári díjjal”. Közel 40 növendéket irányítottam zenei pályára, akik közül ma is sokan tanítanak, aktív részesei a magyar és a külföldi zenei életnek.
Jelenleg a Tóth Aladár Zeneiskolában tanítok és egyben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem gyakorlatvezető tanára vagyok.
Mindig is érdekelt a különböző népek zenéje, ezért is örültem, amikor Fegya megkeresett 1990-ben, hogy legyek a Budapest Klezmer Band klarinétosa. Az első pillanattól fogva elvarázsolt a klezmer zene. Ez a sokszínű hangzásvilág nagy hatással van az előadóra, és ami a legfontosabb, a közönségre.
Amikor az első próbák elindultak nem sejthettem, hogy ez nem csak egy tiszavirág- életű próbálkozás, hanem életem meghatározó része lesz, tele jó koncertélménnyel, külföldi turnékkal és nagyszerű új barátokkal.
Úgy érzem, boldog ember vagyok, mert a tanári hivatás és az előadóművészet (ami egyébként állandó kölcsönhatásban van egymással) aktív része az életemnek és nagyon nagy energiákat tudok belőle meríteni.
„Ez így van jól és nem is lehet másképp”
/Solem Aléchem - Zsüti/
