Gazda Bence vagyok.
Szüleim hegedűművészek, így nincs benne semmi- különös, hogy ötéves koromban hegedülni kezdtem. Tanulmányaimat Baranyi Valériánál kezdtem. Az ő osztályában hihetetlen magas színvonalon zajlott a munka. Osztálytársaim voltak többek között Bujtor Balázs, Kelemen Barnabás. Tizenhárom éves koromban felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hegedű szakára, ahol Kiss András növendéke lettem, aki az akkori ÁHZ (Nemzeti Filharmonikusok) első koncertmestere volt. Zeneakadémistaként számos koncerten, mesterkurzuson, külföldi kurzusokon vettem rész. Háromszor voltam a Bécsi Zeneakadémia Semmeringi nyári táborának ösztöndíjas résztvevője, ahol OESTIG díjat nyertem.
1997-ben megnyertem a Zeneakadémia Hubay hegedűversenyét, 2001-ben a Mosonmagyaróvári Nemzetközi Flesch Károly Hegedűversenyen első helyezést értem el és számos különdíjat nyertem. Ugyanebben az évben hegedűművész diplomát szereztem. Diplomakoncertemen a Liszt Ferenc Kamarazenekar kísért. Szólistaként felléptem a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral, a Győri Filharmonikus Zenekarral. A Liszt ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatójaként 2000-ben háromhetes amerikai turnén vettem részt ahol szólistaként mutatkoztam be. Ezek a sikerek valahogy nem tudtak kielégíteni. Borzasztóan zavart , hogy olyasmit játszom, amit előttem már ezerszer eljátszottak (jobban, mint én), vagy ha új művet mutattam be (tudják:”a kortárszene”), arra három ember volt kíváncsi (nem véletlenül). Valami olyasmire vágytam, ahol a művész és a néző között a klasszikus zene merev szokásainál kötetlenebb kapcsolat alakul ki. Ahol játszhatok valami teljesen újat és még tetszik is annak aki hallgatja.
1997-ben tagja lettem a Laokoón csoport formációnak, ahol különféle műfajokat kevertünk össze, népzenét, kortárszenét jazz-t. Rendszeres koncertjeink voltak, játszottunk számos fesztiválon, állandó klubunk volt a Fonó Budai Zeneház-ban. Egyik énekesnőnk Palya Bea volt és egy ideig Barbinek Gábor is fújt a zenekarban. Tulajdonképpen itt ismerkedtem meg az úgynevezett world music-kal, bár ezt a kifejezést akkor mindannyian utáltuk. A zenekar tagjainak egy része épp a Zeneművészeti Egyetem Jazz tanszékére járt, akkor fogalmazódott bennem meg a gondolat, hogy noha nem volt hegedűképzés a jazz tanszakon, talán elméleti tárgyakat érdemes lenne áthallgatnom a Liszt Ferenc téri anyaintézményről. Miután erre az engedélyt megkaptam, elméleti képzésen vettem részt, Gonda Jánosnál és László Attilánál.
2002-ben megtudtam (édesanyámtól az ebédnél), hogy hegedűst keres a Budapest Klezmer Band. Tudtam, hogy ez kell nekem. Felkészültem a próbajátékra, felvettek. Eredetileg csak egy hónapra kellettem volna egy németországi turnéra, ám a dolgok máshogy alakultak. Egy szeptemberi kedden Fegya felhívott és megkérdezte, hogy van-e érvényes útlevelem. Volt. -Jó, akkor pénteken jössz Rómába és játszod a Purimot! -Hogy mit? -A Purimot! Két napom volt a teljes balett megtanulására, amiről azt sem tudtam, hogy micsoda. Ez úgyis lehetetlen volt, így nem nagyon izgultam, de azért mégis. Szerencsére a remek társaság, a családias légkör miatt nagyon könnyű volt beilleszkednem és az előadások sikeresen lementek. Maradtam.
Telt-múlt az idő és én szépen megtanultam a repertoárt, a Hegedűs a háztetőn című musicalt, és egyre újabb kihívásokkal kezdem gazdagítani a feladataimat. A klezmer mellett hangszereléssel is elkezdtem foglalkozni, többek között a Quimbynek, a Máté Péter Emlékzenekarnak és számos előadónak. Autodidakta zeneszerzőként színdarabokhoz írtam zenét. A Gólem színház zeneszerzője vagyok.
Imádok jókat enni és jókat főzni. Menyasszonyomat Flórát is a Budapest Klezmer Bandnek köszönhetően ismertem meg.
