Barbinek Gábor  - Harsona

Barbinek Gábor vagyok, Artisjus díjas harsonaművész, hangszerelő, stúdió- és session zenész.

Nyíregyházán születtem és éltem egészen az érettségi megszerzésééig, amelyet 1994-ben a Zrínyi Ilona
Gimnáziumban tettem le.  A gimnáziumi években tagja voltam az iskola kórusának, a ZIG-SINGERSnek, ahol szólókat is énekeltem, illetve már harsonásként is közreműködtem. Ezek voltak számomra a színpadon való muzsikálás első élményei,  amelyekben nagy szerepe volt Dr. Bánhidyné Maróti Magdolnának, a kórus vezetőjének.

Érettségi után Budapestre kerültem a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol Foltyn Péter növendéke lettem. Tőle és  Sztán Istvántól - az iskola akkori igazgatójától, az iskolai fúvószenekar vezetőjétől és kamara tanáromtól - rengeteget tanultam hangszerkezelési technikáról, együtt muzsikálásról és emberségről. Ekkori kamara együttesemmel, a Weiner Quintett-tel  már szép  sikereket értünk el.  1996-ban kiemelt nívódíjat kaptunk Szegeden az országos középiskolai kamarazenei találkozón és ugyanebben az évben 2. helyezést értünk el a Magyar Televízió Ki mit tud? című műsorában.

Klasszikus zenei tanulmányaim mellett egyre inkább kezdett foglalkoztatni a jazz.
Ebben nagy segítségemre volt akkori zongora tanárom, első jazz tanárom: Lakatos Orsolya. 1998-ban felvételt nyertem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékére. Ebben az évben ismerkedtem meg későbbi jó barátommal és muzsikus társammal,  Gazda Bencével, akivel hétfő reggelente  együtt jártunk Gonda János jazz-elmélet óráira. Szintén itt kötöttem barátságot  Váczi Eszterrel és Gátos Ivánnal, akikkel a Szörp nevű acid jazz zenekarban eltöltött közös évek az életem meghatározó részévé váltak.  A főiskolán mesterem volt Selényi Dezső, akitől  első kézből tanulhattam meg a jazz harsonázás  alapjait. Szintén mestereim és pályám meghatározó,  emblematikus egyéniségei Friedrich Károly, Fekete-Kovács Kornél és Schreck Ferenc,  akik részben az iskolában tanítottak, részben pedig a Budapest Jazz Orchestra - amelynek ekkor tagja voltam -  magas szinvonalú  műhely munkája során. 2003-ban szereztem diplomát. Ugyanebben az évben a Magyar Rádió által meghirdetett próbajáték megnyerésével a Stúdió 11 tagja lettem.

Tulajdonképpen ekkor indult a "profi"  pályafutásom. A rádióban pár éven át lehetőségem volt Dobsa Sándor keze alatt dolgozni, akitől rengeteget tanultam. Ugyanitt kerültem közeli kapcsolatba Balázs Gáborral, a zenekar akkori bőgősével, aki szintén óriási hatással volt a művészi hozzáállásomra. Ebben az együtteseben ismertem meg Végh Balázst a zenekar vendégeként, akivel a későbbiekben szoros szakmai és baráti viszony alakult ki. Ezekben az években kezdtem felkéréseket kapni más zenekaroktól is. Í gy például 5 évig muzsikáltam Zséda zenekarában. Alkalmam volt részt venni Orszáczky Jackie utolsó magyarországi turnéján. A Magyar Rádió delegáltjaként, hazánk képviseletében részt vettem az Európai Rádiók Szövetsége (EBU) nemzetközi big band-jének európai és kanadai turnéján.
A Stúdió 11 tagjaként olyan sztárokkal volt szerencsém együtt muzsikálni, mint Peter Erskine, Victor Bailey és  Billie Cobham.
2005-ben nagy büszkeséggel és örömmel fogadtam el Fekete-Kovács Kornél felkérését az akkor alakult zenekara, a Modern Art Orchestra (MAO) tagjai közé. Ennek az együttesnek azóta is tagja vagyok, számtalan sikerrel a hátunk mögött.  A MAO tagjaként nyílt alkalmam közös muzsikálásra többek között a New York Voices-zal, a Harlem Gospel Choir-rel, David Liebmann-nel, Roby és Tony Lakatossal, a Mezzofortéval, Rhoda Scott-tal, Adam Nusbaummal,  Miklósa Erikával (akivel közös lemez is készült), Borbély Mihállyal, az Amadinda ütőegyüttessel és még hosszasan sorolhatnám a remek muzsikusokat és együtteseket, akik a zenekar vendégei voltak. 2007-ben a kortárs magyar zene interpretálása terén nyújtott munkámért, amelyet szintén a MAO berkein belül fejtettem ki, Artisjus díjat kaptam.
2010-ben a MAO képviselhette Magyarországot Sanghaiban, a világkiállításon.
2011-ben tagja lettem Geszti Péter új zenekarának, a Gringó Sztárnak.
2012-ben játszottam a Rapülőkkel valamint  a Jazz+Azzal is. Ezekben az években gyakran szerepeltem a Quimby-ben, mint session zenész.
2014-ben közreműködtem Dés László életmű koncertjén.

2011-ben Fegya azzal a kérdéssel keresett meg,  hogy volna-e kedvem állandó tagként csatlakozni a Budapest Klezmer Bandhez. A felkérésnek izgalommal vegyes örömmel tettem eleget, hiszen addig semmilyen kapcsolatom nem volt a klezmer muzsikával. Viszont mindig lelkesen láttam neki a számomra ismeretlen zenei irányzatok tanulmányozásának és elsajátításának. Bíztató volt számomra, hogy Balázs és Bence is tagjai a zenekarnak, akiket már korábbról jól ismertem és szerettem.
Rengeteget hallottam a zenekar munkásságáról és világra szóló sikereiről, ami alapján biztos lehettem abban, hogy csupa remek zenészről van szó. A közös munka csakhamar arra inspirálta Fegyát, hogy szóló számot komponáljon harsonára, amelyet azóta is nagy örömmel és sikerrel játszunk minden koncerten. 

Így mostanra elmondhatom, hogy évek óta otthonosan érzem magam a klezmer muzsikában és a zenekarban  egyaránt.